Ebben a műfajban, a novellában valósult meg a legteljesebben Kosztolányi Dezső, a költő és prózaíró jelenlétének remek egyensúlya, amelyben - hol álarcok mögé bújva, hol pedig meztelenül - nyilatkozik meg a "homo aestheticus" humanizmusa, végtelen érzékenysége és részvéte minden emberi jelenség iránt, amellyel oly mélyen belelátott boldogtalan testvérei, a szenvedők, a hajótöröttek, az életből száműzöttek szívébe, s amely "egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét." (Legeza Ilona)
Katt rá a felnagyításhoz
